Nem tudom, hogy van-e visszatérő látogató a blogon, de ha esetleg van, akkor biztosan feltűnt neki, hogy az elmúlt kicsit több, mint három hónapban nem igazán volt itt aktivitás, szóval bocsánat :)

Kicsit összegyűltek a dolgok ezekben a hónapokban; egyrészről állandó ugyebár a munka (és most még egy rendszeres plusz feladat is közbejött), emellett ottvan az egyetem is, ahol a félév vége illetve a vizsgaidőszak egy rendkívül „kellemes és pihentetőt” kombót alkot. Továbbá egy költözés is szerepet játszott az életemben ebben az időszakban, amihez kapcsolódóan tervezek majd írni néhány bejegyzést, hátha néhányaknak hasznos tanáccsal vagy ötlettel szolgálhatok. Valamint itt nyár, szóval nyaralás és egyéb programok is vannak a szabadidőmre.

Egyszóval felgyűltek a dolgok, és ez kihatással volt arra, hogy nem igazán tudtam új posztokat írni ide, azonban most újra itt vagyok, és újra heti rendszerességgel tervezek megjelentetni valamit az érdeklődők számára. Remélem össze fog jönni, vannak ötletek, elképzelések, már csak az idő hiányzik :)

Ebben a posztban pedig ehhez kapcsolódóan szeretném megosztani a személyes helyzetemet, és a véleményemet ezzel kapcsolatban. Összefoglalva a helyzetemet, azt tudom mondani, hogy itt vagyok lassan 25 évesen, most már teljesen önfenntartóan, egy (kisebb) háztartást vezetve. Emellett természetesen ott van a heti 5*8 órás munka, amely egyrészről (jelenleg) az egyetlen bevételi forrásom, továbbá szorgalmi időszakban egy levelező mesterképzés állandó látogatója vagyok, ami miatt a napi 8 óra munka általában plusz 1-2 órával növekszik, a pénteki és szombati napokat pedig reggeltől estig az iskolapad koptatásával töltöm. (A vizsgaidőszakok plusz gyönyörfaktora, amikor reggel munka előtt, majd este munka után is tanul az ember.) Természetesen emellett az embernek élete is van, egy csodálatos barátnő, a család, illetve barátok, akikre szintén szeretek időt fordítani, csak nem mindig sikerül elegendőt. Most viszont nincs ugyebár szorgalmi időszak és iskola sem, ennek fényében egy ismerősömnek segítek minden szombaton nagyjából 8 órán keresztül, mert miért ne.

Azonban mindez nem panasz, inkább csak a jelenlegi mindennapjaim összefoglalása. Illetve egy bevezetés ahhoz, hogy igazából most vagyunk fiatalok, most bírjuk még a terhelést viszonylag probléma nélkül, és most lehet csinálni ezt a pörgést. És ez jó, ha pedig lehetőség van rá, akkor úgy gondolom, célszerű megragadni. 30 évesen vagy később nem fog az ember olyan szívesen napi 8-10 órákat dolgozni, akár heti 6 napon keresztül, meg mellette még valamit tanulni is, főleg annak tükrében, hogy otthon minden bizonnyal akkor már egy család várja haza. De ha már most megvan ez a ritmus és elszántság, akkor később nem fog akkora gondot jelenteni, sőt, megalapozhatja annak a lehetőségét, hogy a későbbiekben ne kelljen két végén égetni a gyertyát.

Összefoglalva, ha úgy is látod az életedben, hogy 120%-on megy a pörgés, és ez időnként sok, akkor is érdemes belegondolni abba, hogy ez mennyi jót hozhat, mennyi előnnyel járhat a későbbiekben. Fontos persze, hogy nem szabad túlzásba vinni, időnként kell egy kis kikapcs, vagy akár hosszabb, de ez mindenkinek az egyéni céljaitól, illetve teherbírásától függ. Hazánk bármely városa tartogat megannyi szépséget és lehetőséget a kikapcsolódásra, ami egy-egy ilyen időszak után új erővel ruházhatja fel az ember.