Július végén kiderülnek a felvételi ponthatárok, minden érettségizett és egyetemre jelentkező diák megtudja, hová vették fel. Éppen ezért gondolom úgy, hogy aktualitása van a címben említett témának, amelyen egyébként én is keresztülmentem.

Nagyjából mindenki több helyet jelöl meg magának, ahol tanulmányait folytatni szeretné, ezek pedig lehetnek nagyon eltérő szakok is, de a legelső helyen valószínűleg valami olyan van, amit nagyon szeretne az ember abban a pillanatban tanulni, csinálni. Csak hogy ez nem mindig jön össze, van, hogy az néhány ponttal lecsúszunk a választott szakról, és csak a második helyen megjelöltre mehetünk tovább. Amit alapvetően szintén mi magunk választottunk, de jobb szerettünk volna máshová kerülni.

Ez több szempontból is érinti az embert:

• Egyrészről a sikertelenség és a kudarc is sokakra hatással van, hogy nem sikerült megcsinálni, amit szerettek volna, emiatt pedig magukat kezdik el ostorozni, ami mindenképpen negatív dolog.
• Másrészről, azért az ember tervezget, hogy ha felveszik az első helyre, akkor hová fog járni, hogyan fog oda minden nap eljutni, miket fog tanulni, mik érdeklik és hasonló dolgok. Ezek a tervek pedig így semmisé lesznek, ami pedig minden ember számára egyfajta trauma, ha a tervei és az elképzelései egy pillanat alatt elszállnak. Ilyenkor jön a reményvesztettség érzése.
• Harmadrészről pedig ne feledkezzünk el arról, hogy társaink megítélésére is sokat adunk, márpedig ha mi kudarcnak fogjuk fel azt, hogy csak a második vagy harmadik helyre vesznek fel bennünket, akkor azt feltételezhetjük, hogy a többiek szemében így "vesztesek" vagyunk, függetlenül attól, hogy a barátaink valószínűleg egyáltalán nem így gondolják.

Ami nagyon fontos ilyenkor; hogy vannak az embernek elvárásai magával szemben, és van a világnak is. Kár lenne tagadni, hogy sok szülő is a legjobbat várja el gyermekétől, és ha nem jön össze az első hely, azt a szülők is traumaként élik meg. DE! Nem szabad, hogy ez befolyásoljon!

Lehet, hogy ez életed első kudarca (nekem az volt, addig minden tervem úgy sikerült, ahogyan én szerettem volna), de akkor pont itt az ideje annak, hogy megtanulj felállni! El kell kezdeni járni a második helyen megjelölt szakra, bele kell magad vetned; nem véletlenül jelölted meg azt is.

Adj magadnak időt! Ha menet közben, az első vagy második félévé után úgy gondolod, hogy mégsem ez a neked való hely, akkor jelentkezz át máshová, esetleg javítsd a pontjaidon. Nem végleges és megmásíthatatlan döntés született az életeddel kapcsolatban, ezt ne felejtsd el!

Lehet, hogy ez idő alatt rájössz, hogy egy tök jó dolgot kezdtél el, amelyből még nagyon sok jó kisülhet. Megismerkedsz rengeteg emberrel, a kapcsolati tőke pedig napjaink még mindig értékelődik fel, pedig így is nagyon sokat jelent már.

Ahogyan pedig a legelején aláhúztam, az adott pillanatban tűnik az első helyen megjelölt szak a legjobbnak. Benne van a pakliban, hogy rájössz időközben, hogy amit elsőnek veszteségként éltél meg; hogy a második helyen lévő szakra vettek fel; igazából nyereség, mert jobban jössz ki belőle minden szempontból, mintha minden az eredeti tervek szerint alakult volna.

Lehet, hogy kiderül, hogy az első helyen megjelölt intézmény nem is olyan jó, mint gondoltad, ahogyan mások elmondták, illetve a tanulni kívánt szakban sincsenek meg azok a lehetőségek, amiket szeretnél. Vagy éppen ismerőseid elmondása alapján rájössz, hogy nem is neked való lett volna.

Még a végére lenne még egy jó tanácsom. Ne csináld azt, hogy nem mész el sehová sem tanulni, ha nem vesznek fel a vágyott helyre, hanem megígéred magadnak hogy megpróbálod következő alkalommal! Az emberek nagy része nem fog nekiállni újra tanulni, miután egyszer kiesett ebből a mókuskerékből. Mindenképpen folytasd a tanulást, és utána próbáld meg újra! Időközben pedig rájöhetsz, hogy jobban jártál így.

Az én történetem:
Ha már beharangoztam, akkor néhány mondatban leírnám, hogy én hogy jártam. Első helyen a Kereskedelem és Marketing szakot jelöltem meg, ide szerettem volna járni, azonban ebben az évben volt egy komolyabb pontemelés ezeknél a szakoknál, így "csak" a második helyen megjelölt Műszaki Menedzser szakot tudtam elkezdeni. Ez volt az életemben első "bukás", hogy nem sikerült amit el akartam érni. Azontúl, hogy ez egy jó lecke volt, hogy megtanuljak felállni, úgy gondolom, hogy sokkal jobban is jártam ezzel a szakkal, mind érdekesség és hasznosság, ismeretség és lehetőségek szempontjából.

Ha bármi kérdésed lenne, tedd fel kommentben vagy írj emailt a kapunyitasblog@gmail.com címre.
Ha tetszett a bejegyzést, kérlek jelezd egy like-kal, vagy megosztással!